2009. Karácsonyitól Karácsonyra

Elkészült a 2009-es esztendőt feldolgozó, színes, dokumentum jellegű filmszatíra, mely erős népnevelő és népművelő hatásának köszönhetően könyörtelen és éles tükröt állít a hazai siklóernyős társadalom elé. A szerző ezúton szeretne elhatárolódni saját magától, a filmben látható emberektől, jelenetektől, beszólásoktól, egyszóval mindentől. Megtekintése  semmilyen korosztálynak nem ajánlott, de főleg a 14 éven aluliakban okozhat maradandó szellemi károsodás.

Idén is meseszép élményekkel lettem gazdagabb. Összesen 121 óra 30 percet sikerült begyűjtenem, ami a tavalyi 200 óra mellett elég gyengécske, de hatékonyságra messze túlszárnyaltam a 2008-as esztendőt. Eddig az összes évet balesetmentesen zártam, nem volt szükség mentőernyőre, valahogy mindig kikanalaztam magamat a szarból. Mindenkinek köszönöm ezt a páratlan évet, aki kisebb, vagy nagyobb mértékben hozzájárult a repüléseimhez.

2009.11.22.

“-Viszont nagyon jó idő van. Állítólag nagyon jó a szélerő, szélirány is. Nagyon jó, hibátlan. A Bálint már fönn van. Ő terít.”

2009.11.14.

Csodás repülést tudhattunk magunkénak ezen a késő őszi, verőfényes napon. Prominens egyéniségek színesítették a hegyet. Nálunk járt  Wolfgang Amadeus Mozart és zenekara, valamint a zsilettpenge koronázatlan királya, Barth Sándor személyében.  Na és persze a horvát kamikaze team is tiszteletét tette. Eredetileg csak barátkozni mentünk, de a végén esmét repülés lett belőle. Sosem untam ennyire a repülést, mint idén. Hiába, az élet nem habostorta. Ha valami igazán szépet szeretnél látni, klikkelj ide! Vagy akár ide!

2009.10. őszi évad

Sajnos az eredeti filmet, mely “Őszi aranyér” néven futott, egyikünk megvétózta. Az “Őszi tekergés”  már az újabb, cenzúrázott változat. Talán egyszer bemutatható lesz a rendezői változat is. Már csak azért is, mert erősen népművelő hatással bír, nem is beszélve az egészségügyi  vonzatáról.

Na, szóval  a jó öreg  fosom elkelt és megvettem Varga Norbi egykoron ellopott szárnyát. Merthogy előkerült.  Nem akartam ismeretlen fosba nyúlni, maradtam a jól bevált Tálykúnnál. Most sárgában nyomom. Legalább megy a színe a beülőmhöz.

2009.09.06.

Elkélt szeretett szárnyam. Nagyon szerettem ezt az ernyőt, melyet pejoratívan csak fosként emlegettem. 2 év alatt sosem hagyott cserben, mindig kihúzott a szarból és igazán  összemelegedtem vele. Mikor 2008-ban megvettem, már volt benne 100 repült óra. Én belevéstem 300 órát. Az összesen annyi, mint 400 óra. Két napja mértük meg a porozitását. A legrosszabb helyen 215 sec, de van ahol 300.  Megjegyzem nem gelvenor! Na ennyit az agyonmagasztalt gelvenorról…. Azt hiszem ezt a mítoszt megcáfoltuk….

2009.09.01.

Megérdemeltem volna, hogy a helybéliek karókkal verjenek végig a falun, de a magyar vidék ismét bizonyított vendégszeretetből. Köszönjük!

Hogy mi lenne a történet tanulsága? Nem tudom. Talán az, hogy nincsenek véletlenek. Szerencse és véletlen nem létezik. Mindkét fogalom esztergapadon legyártott üres szó, hogy elrejtse a valóságot.

2009.08.25.

2009.08.16.

Ez volt eddigi életem legfárasztóbb és legmunkásabb repülése. Le sem tudom írni milyen volt.  Köszönet Balázsnak és Ildinek a jótartásért és a fuvarért. Ha atom mód berohadnátok Dombóvár környékén, hívjátok a Gondos-lakot és nem lesz hiányotok semmiben. Ja és mindenképpen húzzatok bukót, ha bringára ültök. Fordítsatok kellő figyelmet az egészségetek megörzésére és próbáljatok meg komoly felnőttként viselkedni a vidék embere előtt. Terepre mindig frissen mosott pondróval szálljatok. Ne hozzatok szégyent a siklóernyős társadalomra!

2009.08.08. Kalocsa-Várda (Kiss-Sümeghy-Varga-Atya quadro)

HD!

Az előrejelzéssel ellentétben igen derék távrepülő idő volt. 12 00-kor már magosan tekertünk Kalocsa felett, de a plafon csak 1000 méter körül lehetett. Aztán pillanatok alatt kipattantak a kumók és megnyílt a pálya. (Hála Tibinek, a filmben már az én szárnyam is látszik madártávlatból!) A repülés nem volt egyszerű, könnyen félre lehetett nyúlni, de élveztem, hogy taktikázni kellett. Egyszer voltam Tibivel igen alacsonyan, de szépen összedolgoztunk és kihoztuk a cangákat az árokból. Dombóvár felett ritka szép felhőalapokkal futottunk össze. (Alap: 2000m) Mintha valaki vonalzóval húzta volna meg a felhők alját és veszedelmesen setétek voltak. Na ott következett a fülcsukva utazás és az alkonyatig elhúzódó merülőspirálozás, de ennek ellenére irdatlan nagyot tudtunk siklani alattuk. Dombóvár után vége lett a terített asztalnak és jött a nagy kékség egy-két elszórt kumóval. Itt váltunk el Tibivel és én elkezdtem oldalazni a Balaton felé, mert abban az irányban kiszúrtam egy formás kis kumót, ami bálnává változott mire alá értem.  Az is rohadt mód elkezdett szipkázni, de már hulla fáradt voltam elővenni a repertoárból a merülőt, inkább hátradőltem és élveztem a show-t.

(A FELHŐREPÜLÉS VESZÉLYES!) A következő 10 perc olyan volt, mintha én lettem volna Alíz csodaországban, vagy a szegény legény, aki megmászta az égig érő paszulyt. Varázslat volt minden egyes másodperc! Olyan magasra emelkedtem, amilyen magasra csak lehetett  és a lelkem mélyén már sejtettem, hogy a végsiklás fog következni. Sajnos nem muzsikált tovább a táj. Várda mellett landoltam. Kaposváron találkoztam a többiekkel.  Gyerekek ez megint jó mulatság, férfi munka volt!!

Most a többiekről nem szólottam. Ha van kedvük majd beírnak a kommentekbe….

2009.07.26.

Az élet nem habostorta, nem biza.

Nagyon jó volt minden, de sajnos Taszár után igen csúnyán mellé nyúltam és mínusz 4-el beleálltam egy tarlóba. Utólag rájöttem, hogy hol rontottam el, de ha ebből nem, akkor semmi másból nem tanul az ember. Kurzust akartam váltani és pont a felhők mögötti leáramlást nyaltam végig, aminek meg is lett a következménye. Kb. 5 perc alatt végeztem ki magam. Leszállás után a kupolában sikerült összegyűjtenem 45 deka bodobácsot, másfél kiló szöcskét, fél kiló tücsköt és 48 db imádkozó sáskát. Klassz volt. Rajtam röhögtek a kumók, a tarló és a madarak. Persze minden “rosszban” van valami jó. Gondos Csíbor jött értem és kopogó szemekkel faltam Dombóváron Ildi asszony kosztját. Finom volt.

2009.07.09.

Azt hiszem ez a videó sikerült eddig a legjobban. Meseszép repülés volt, faszányos gradiensel és csodás felhőképpel megspékelve.  A levegő olyan kristálytiszta volt, hogy 1000 méterről azt hitte az ember, hogy perceken belül a fákat rugdossa. Sajnos nem tudtunk mindvégig együtt maradni. Balázs Szegednél, Gyuszka Hódmezővásárhelynél szopódott le. Én berepültem Szeged fölé örömködni, majd tovább indultam és Klárafalván leraktam a cangát az út mellé egy búzatáblába.  Utunkat Kiss Tibor csapata varázsolta fergetegessé  a jelenlétükkel. Hasítottak a vitorlák rendesen! Hiszem, hogy ezért a pár órácskáért már érdemes volt itt töltenem 36 évet. Köszönet Tyuszinak a “taktoért” és Rolandnak, hogy eljött értünk.

2009.05.25.

Sümeghy Gyuszkával a déli parton szálltunk le. Nekem még a pondróm is nedves volt…

Igaz, ily kicsiny magasságból nem volt ildomos a gyönyörű nő fölé repülni, de pazarlóan szórta a termikeket, még a közepén is!

Ugyanezt a fimet megnézheted (ITT) YOU TUBE-on is, hogy különbséget tudj tenni a minőség között, ha netán egyszer filmezni szeretnél. Sajnos a VIMEO feltöltéssel az utóbbi időben sok problémám volt. Ezt az akadályt a You Tube könnyen veszi, de talán a minőség rovására.

2009.05.08.

SOL szendvics NOVA betéttel

Megint bebizonyosodott, hogy több ember messzebbre jut. Miért versenyezzek másokkal, mikor hárman tovább repülünk és hát az élményt is van kivel megosztani? Egyedül a közös poénokról is lemarad az ember és hát 3 ernyő, háromszor akkora esély.  Bizony embert próbáló dolog volt Szekszárd előtt besüllyedni a dombok mögé és 50 méterről a rotorban ismét nyerésre fordítani a meccset, de megérte.

Szépen összedolgoztunk. Kardos Gábor faltörő kosként ment előre, Gondos Öccse szó szerint le akarta kakilni a paksi reaktort (lebeszéltük róla), jómagam pedig rendületlenül archiváltam az eseményeket a kamerámmal. Az út végére hulla fáradt voltam. Kemény dolog azt a fos kamerát a kézben tartani és még keményebb egy kézzel centírozni a feltörekvő bubikat. 5 óra 28 percet repültünk a közel sem egyértelmű, de annál inkább dobálós és nejlont gyötrő időben.

Tehát a lényeg, ha valaki lemaradt volna róla, mi aztán tényleg nagyon-nagyon kemény és fasza gyerekek vagyunk. A kedvenc idézetemmel élve: “EZ JÓ MULATSÁG, FÉRFI MUNKA VOLT.”

Ilyen szép dolgok történnek, amikor a NOVA és a SOL fúzionálja egymást.

Ominózus 2009.05. 04.

Hát igen, ez csodás volt barátaim. Lavor termikek és vajsíma emelések mindenhol… 2800-as felhőalap, Bíró Bálint felemelő és szórakoztató jelenléte, Julcsa kedvessége és Szabó László fő-fő főSASmadár társasága.

2009.05.03.

Nagyon jó kis repülés volt. Sajnos a Mecsek határán ott ültek a szép, de egyben félelmetes cumulus congestusok és leszállás után az eső is eleredt. A videót visszanézve megint csak feltört belőlem a szerelem… Nagyon szeretem a szárnyam. Első perctől fogva belezúgtam. Fülig.

Alattam, felettem, mellettem Faktorok és Színerdzsi hármak muzsikáltak, na meg később a mennydörgés….

2009.04.13.

Kalocsa-Balatonudvari

Elég korán kötélre fel. Bálint megránt, összevissza táncol a rongy, a start rapszódikusan fest.  Erős szél ellenére 250 m-en leold és tekeri a fingot. A szél erősen sodor, nincs mód visszatérni. Minden lepkefingba belefordul és küzd a fennmaradásért. Az erős szeles repülés nem tartozik a kedvencei közé, de kezd ráérzeni. Az út háromnegyed részén nem tud 1100 fölé emelkedni és többször rugdossa a  fákat, bokrokat, magasleseket, de valahogy mindig kiteker. Találkozik combos porördöggel is, de bízik  a Tycoon stabilitásában és a szeretet erejében. Mire eléri Siófokot már 1500-on van, de ott minden emelés szétesik.  Régi vágya átrepülni délről is a Balatont, pedig a déli pálya bedurrant. Kijöttek a kumók és egymást érik az emelések. Símán lehetne Keszthelyig tólni…

Ennek ellenére  átkolbászol Tihanyra, csordultig telik a látvánnyal és boldogan leszáll egy golfpályára, ahol majdnem fejbe találja egy golflabda.

Burányi László is éppen arra a placra szállt. Fel is vettem, benne lesz a filmbe.

Rep idő: 3 óra

2009.04.11.

Szársomlyó-Mezőfalva

Start után férfias, heroikus küzdelem a fennmaradásért és a kiemelkedésért. Elég alacsony pozíció, de hátra arc, bepróbáljuk. 1 óra szenvedés után, megjelentek az első kumók és kezdtünk, feljebb és feljebb kerülni.  Megcéloztuk Szekszárdot, mert ott már szépen össze voltak állva a kumók és igen setét volt az aljuk. Próbáltunk taktikusan repülni, ami sikerült is, mert ordas nagyokat  tudtunk siklani, annak ellenére, hogy tőlünk 100 méternyire eső és hódara függöny kísérte utunkat.  Nem egyszer voltamn 2750-en és Szekszárdtól a leszállásig nem kerültünk 1400 alá.

Sárbogárd előtt két vitorla megtámadott minket, csak ügy fütyültek mellettünk! Mezőfalva fölött még küzdöttünk, de már este volt és a felhők is kezdtek szétesni. Még egy csavarásből meg lett volna Dunaújváros , de nem akartunk már odáig elmenni, mert akkor teljesen elvesztettük volna az idei évre a motivációnkat.

Tibivel 5 óra 15 percet repültünk és szép nagyokat siklottunk. Köszönet mindenkinek a hazaszállításért!

Tibike glályd

A mellékelt film megtekintése csak 18 éven felüli pilóták számára ajánlott! Alapvetően minden élőlény  kiváncsi természetű, de ez a kiváncsiság az állatoknál sosem megy a biztonság rovására. Az ember más állat. Nála igen.

A képhez linkelt videó csak azért került fel erre az oldalra, hogy más, hasonló kiváncsisággal megáldott siklóernyősök, eme blog segítségével kielégíthessék, ama vele született kiváncsiságukat, miszerint milyen érzés lehet zivatarfelhő alatt tekeregni és ezáltal elkerülhessék a valóságban esetlegesen bekövetkezendő, nem feltétlen determinisztikus, de mindenképpen a túlzott kiváncsiságukból eredeztethető amortizációjukat. Röviden,  NE repülj be zivatarfelhő alá!!!

He elmúltál 18 éves, akkor klikkelj a Marhakonzerv nautíluszára! Tjúbon nyomd be a HQ-t, mert különben fos lesz a minőség!

2009.04.04.

Bizony-bizony itt a tavasz, a kikericsek már el is tüntek, most a hóvirágoké és a medvehagymáé a főszerep. Jönnek az emberfiát próbára tévő, befosatós, kupolába robbanó, katapult-termikek, de hát mit tégyen a távrepülő pilótafajzat, ha csak ez aranyozza be igazán szívének, lelkének folyását.

Már régóta furdalta az oldalamat a kiváncsiság, hogy vajon milyen lehet nyűben repülni. Marhakonzerv Csíra barátom egyszer kölcsönadta az ő Impress I-esét és nagyon megtetszett. Vettem magamnak én is egyet, de már az Impress II- re esett a választásom.

A véleményem röviden a következő: A pondró első osztályú anyagokból lett összeállítva és a varrás is tökéletes rajta. Mondhatni remekmű.

Olyan emberek csinálták, akik először gondolkodtak és csak utána nyúltak a szerszámokhoz. A tárhely untig elég és minden kézre áll rajta. Ízig-vérig a “funkcionalizmus” és a logika jellemzi.

Repülés közben illik aktívan kezelni, az előző hevederemnél megszokott lányos visszajelzések itt már férfias mértéket öltenek. Nagyon pontosan ki lehet vele szimatolni az emelés elhelyezkedését és a visszajelzése is pontos, őszinte, és kissé nyers. De hát ne vegyen pondrót, aki símogatásra vágyik. A Tycoon laposabban fordul vele, jóval könnyedebben és talán még vezethetőbb is általa.

A siklószám növekedés nem hiszem, hogy 0.4-nél nagyobb lenne, de minimálisan még ez is érezhető nem is beszélve a többlet sebességről, ami erős, szembeszélben észrevehető igazán.

A kényelem is első osztályú, nincs zsibbadás, nincs hátfájás, de azért 2 óra elteltével itt is ajánlott egy kis torna.

Az egészségügyi szempontok sem elhanyagolhatóak. Hastól sarokig nincs többé hideg, nincs reuma. Nyáron szandi és rövidgatya viselése ajánlott. Nem kell többet koton-overálba izzadni, hogy azután 2000 méter magasan a verejték ráfagyjon az ember hátára.

Összességében az utóbbi pár repülésem alapján az ADVANCE IMPRESS II egy remekmű. 10-ből 10 pont minden téren. Talán még az árát is megéri…. Ajánlom mindenkinek aki szereti a kalandot és nem fél kipróbálni az ismeretlent. Ne higgy a messziről jött befosató, önjelölt megmondóembereknek! Próbáld ki!

A tegzesek 2 millió éve ezt használják. Ne kerülj bele az evolúció zsákutcájába! Bábozódj be! Légy csintalan, pajkos csimasz és verd ki a bohócot a neoprén alatt!