Bálint már fönn van

2009.11.22.

“-Viszont nagyon jó idő van. Állítólag nagyon jó a szélerő, szélirány is. Nagyon jó, hibátlan. A Bálint már fönn van. Ő terít.”

Barátkozás

2009.11.14.

Csodás repülést tudhattunk magunkénak ezen a késő őszi, verőfényes napon. Prominens egyéniségek színesítették a hegyet. Nálunk járt  Wolfgang Amadeus Mozart és zenekara, valamint a zsilettpenge koronázatlan királya, Barth Sándor személyében.  Na és persze a horvát kamikaze team is tiszteletét tette. Eredetileg csak barátkozni mentünk, de a végén esmét repülés lett belőle. Sosem untam ennyire a repülést, mint idén. Hiába, az élet nem habostorta. Ha valami igazán szépet szeretnél látni, klikkelj ide! Vagy akár ide!

Piros csederből, sárga vederbe

2009.10. őszi évad

Sajnos az eredeti filmet, mely “Őszi aranyér” néven futott, egyikünk megvétózta. Az “Őszi tekergés”  már az újabb, cenzúrázott változat. Talán egyszer bemutatható lesz a rendezői változat is. Már csak azért is, mert erősen népművelő hatással bír, nem is beszélve az egészségügyi  vonzatáról.

Na, szóval  a jó öreg  fosom elkelt és megvettem Varga Norbi egykoron ellopott szárnyát. Merthogy előkerült.  Nem akartam ismeretlen fosba nyúlni, maradtam a jól bevált Tálykúnnál. Most sárgában nyomom. Legalább megy a színe a beülőmhöz.

Búcsú

2009.09.06.

Elkélt szeretett szárnyam. Nagyon szerettem ezt az ernyőt, melyet pejoratívan csak fosként emlegettem. 2 év alatt sosem hagyott cserben, mindig kihúzott a szarból és igazán  összemelegedtem vele. Mikor 2008-ban megvettem, már volt benne 100 repült óra. Én belevéstem 300 órát. Az összesen annyi, mint 400 óra. Két napja mértük meg a porozitását. A legrosszabb helyen 215 sec, de van ahol 300.  Megjegyzem nem gelvenor! Na ennyit az agyonmagasztalt gelvenorról…. Azt hiszem ezt a mítoszt megcáfoltuk….

A gödreszentmártoni fészek

2009.09.01.

Megérdemeltem volna, hogy a helybéliek karókkal verjenek végig a falun, de a magyar vidék ismét bizonyított vendégszeretetből. Köszönjük!

Hogy mi lenne a történet tanulsága? Nem tudom. Talán az, hogy nincsenek véletlenek. Szerencse és véletlen nem létezik. Mindkét fogalom esztergapadon legyártott üres szó, hogy elrejtse a valóságot.

(G)Atyával a vízben 118 km

2009.08.25.

Halászlé, bicikli, nejlon 103km

2009.08.16.

Ez volt eddigi életem legfárasztóbb és legmunkásabb repülése. Le sem tudom írni milyen volt.  Köszönet Balázsnak és Ildinek a jótartásért és a fuvarért. Ha atom mód berohadnátok Dombóvár környékén, hívjátok a Gondos-lakot és nem lesz hiányotok semmiben. Ja és mindenképpen húzzatok bukót, ha bringára ültök. Fordítsatok kellő figyelmet az egészségetek megörzésére és próbáljatok meg komoly felnőttként viselkedni a vidék embere előtt. Terepre mindig frissen mosott pondróval szálljatok. Ne hozzatok szégyent a siklóernyős társadalomra!

NOVA FALKA (95km)

2009.08.08. Kalocsa-Várda (Kiss-Sümeghy-Varga-Atya quadro)

HD!

Az előrejelzéssel ellentétben igen derék távrepülő idő volt. 12 00-kor már magosan tekertünk Kalocsa felett, de a plafon csak 1000 méter körül lehetett. Aztán pillanatok alatt kipattantak a kumók és megnyílt a pálya. (Hála Tibinek, a filmben már az én szárnyam is látszik madártávlatból!) A repülés nem volt egyszerű, könnyen félre lehetett nyúlni, de élveztem, hogy taktikázni kellett. Egyszer voltam Tibivel igen alacsonyan, de szépen összedolgoztunk és kihoztuk a cangákat az árokból. Dombóvár felett ritka szép felhőalapokkal futottunk össze. (Alap: 2000m) Mintha valaki vonalzóval húzta volna meg a felhők alját és veszedelmesen setétek voltak. Na ott következett a fülcsukva utazás és az alkonyatig elhúzódó merülőspirálozás, de ennek ellenére irdatlan nagyot tudtunk siklani alattuk. Dombóvár után vége lett a terített asztalnak és jött a nagy kékség egy-két elszórt kumóval. Itt váltunk el Tibivel és én elkezdtem oldalazni a Balaton felé, mert abban az irányban kiszúrtam egy formás kis kumót, ami bálnává változott mire alá értem.  Az is rohadt mód elkezdett szipkázni, de már hulla fáradt voltam elővenni a repertoárból a merülőt, inkább hátradőltem és élveztem a show-t.

(A FELHŐREPÜLÉS VESZÉLYES!) A következő 10 perc olyan volt, mintha én lettem volna Alíz csodaországban, vagy a szegény legény, aki megmászta az égig érő paszulyt. Varázslat volt minden egyes másodperc! Olyan magasra emelkedtem, amilyen magasra csak lehetett  és a lelkem mélyén már sejtettem, hogy a végsiklás fog következni. Sajnos nem muzsikált tovább a táj. Várda mellett landoltam. Kaposváron találkoztam a többiekkel.  Gyerekek ez megint jó mulatság, férfi munka volt!!

Most a többiekről nem szólottam. Ha van kedvük majd beírnak a kommentekbe….

Bazme 65 káem

2009.07.26.

Az élet nem habostorta, nem biza.

Nagyon jó volt minden, de sajnos Taszár után igen csúnyán mellé nyúltam és mínusz 4-el beleálltam egy tarlóba. Utólag rájöttem, hogy hol rontottam el, de ha ebből nem, akkor semmi másból nem tanul az ember. Kurzust akartam váltani és pont a felhők mögötti leáramlást nyaltam végig, aminek meg is lett a következménye. Kb. 5 perc alatt végeztem ki magam. Leszállás után a kupolában sikerült összegyűjtenem 45 deka bodobácsot, másfél kiló szöcskét, fél kiló tücsköt és 48 db imádkozó sáskát. Klassz volt. Rajtam röhögtek a kumók, a tarló és a madarak. Persze minden “rosszban” van valami jó. Gondos Csíbor jött értem és kopogó szemekkel faltam Dombóváron Ildi asszony kosztját. Finom volt.

Kalocsa-Klárafalva 113km

2009.07.09.

Azt hiszem ez a videó sikerült eddig a legjobban. Meseszép repülés volt, faszányos gradiensel és csodás felhőképpel megspékelve.  A levegő olyan kristálytiszta volt, hogy 1000 méterről azt hitte az ember, hogy perceken belül a fákat rugdossa. Sajnos nem tudtunk mindvégig együtt maradni. Balázs Szegednél, Gyuszka Hódmezővásárhelynél szopódott le. Én berepültem Szeged fölé örömködni, majd tovább indultam és Klárafalván leraktam a cangát az út mellé egy búzatáblába.  Utunkat Kiss Tibor csapata varázsolta fergetegessé  a jelenlétükkel. Hasítottak a vitorlák rendesen! Hiszem, hogy ezért a pár órácskáért már érdemes volt itt töltenem 36 évet. Köszönet Tyuszinak a “taktoért” és Rolandnak, hogy eljött értünk.